Arany János Letészem A Lantot | Babel Web Anthology :: Arany János: Letészem A Lantot
[ARANY J�NOS] LET�SZEM A LANTOT - Arany J�nos - LET�SZEM A LANTOT Let�szem a lantot. Nyugodj�k. T�lem ne v�rjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Bel�lem a jobb r�sz kihalt. A t�z nem meleg�t, nem �l: Csak, mint reves f��, vil�ga. Hov� lett�l, hov� lev�l Oh lelkem ifjus�ga! M�s �g hintette r�m mosolyj�t, B�rsony pal�stban j�rt a f�ld, Mad�r zengett minden bokorban, Mid�n ez ajak dalra k�lt. F�szeresebb az esti sz�l, H�mzettebb volt a r�t vir�ga. Nem �gy, mag�nosan, daloltam: Versenyben �gtek h�rjaim; Bar�ti szem, m�v�szi gonddal F�gg�tt a lantos ujjain; L�ng gyult a l�ng gerjelmin�l S eggy� fon�dott minden �ga. Zengett�k a j�v� rem�nyit, Els�rtuk a mult panasz�t; Dics�s�g f�ny�vel �vezt�k K�r�l a nemzetet, haz�t: Minden dalunk friss z�ld lev�l Gyan�nt vegy�lt koszoruj�ba. Ah, l�tni v�lt�k sirjainkon A visszaf�nyl� h�rt-nevet: Haz�t �s n�pet �lmod�nk, mely �r�kre �l s megemleget. Hitt�k: ha illet a bab�r, Lesz aki osszon... Mind hi�ba! Most... �rva �nekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke t�n, Mely temet�b�l, mint kis�rtet, J�r m�g f�l a hal�l ut�n...?
Arany jános leteszem a lanctot
Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága! 1850 Source of the quotation Ich lege meine Laute nieder (German) Ich lege meine Laute nieder, stumm ruhe sie in Zukunft hier. Ich bin nicht mehr, der ich gewesen, mein beßres Ich erstarb in mir. Ein falsches Licht ist nur das Feuer, die Wärme schwand, verschwelte ganz... Wohin bist du entflohn, entschwunden, du meiner Seele Jugendglanz? Es lächelte ein andrer Himmel, die Erde war in Samt gehüllt, aus jedem Strauch drang Vogeljubel, als diesen Mund Musik erfüllt.
A 3-5. versszak a Petőfivel való barátság ösztönző, ihletet adó erejét idézik fel: Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, müvészi gonddal Függött a lantos ujjain Arany siratja a szép múltat, amikor még nem volt ilyen magányos és társtalan, mert Petőfivel, a jó baráttal és költőtárssal együtt, versenyben tudott alkotni. (A "baráti szem" motívum utal Petőfire. ) Itt a 4. versszakban megfigyelhetjük, hogy Arany T/1. személyt használ, vagyis nemcsak a saját, hanem általában a költők nevében beszél (Petőfire és saját magára is gondol): Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát Azonosul a közösségi költőszereppel, az akkori lelkesedéssel, a reménykedő költői generációval, azokkal a költőkkel, akik olyan közösségi lírát teremtettek, amelynek most már nincs értelme, hiszen elbukott a szabadságharc. Akkor még megvolt bennük az a biztos hit, hogy költészetük a nemzet ügyét szolgálja. Ez a hazafias ars poetica is Petőfi emlékét idézi fel.
Elemzése
- Pizza di Casa Pécs, étel házhozszállítás, ebéd házhozszállítás, pizza rendelés, Pécs | menuajanlo.hu
- Kiadó mini garzon kaució nélkül is azzonali költözéssel - I. kerület, Budapest - Lakás
- Mit alakul ki a hematóma terhesség alatt
- Arany jános letészem a lantot elemzés
- Arany jános leteszem a lanctot
- Filmvilág2 - Akció - A sötét lovag - Felemelkedés /The Dark Knight Rises/
- Visegrad Literature :: Arany János: Letészem a lantot
- Opel vectra c kombi hátsó lámpa
- Huawei p smart pro ár 3
- Petőfi Sándor - Az apostol cselekménye, rövid elemzése - Irodalom tétel
- Xbox 360 - PROHARDVER! Összefoglaló
- Gagyi mami 3 teljes film magyarul youtube
Feltöltő Répás Norbert Kiadó Matica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin Az idézet forrása Sobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov Könyvoldal (tól–ig) 73-74 Megjelenés ideje 1931